Inflammation jelentése – tűzbehozás. A szervezet, vagy egy része tűzbe jön, amikor valamilyen idegen betolakodó, vagy károsítás lép fel a testünk valamely pontján. A gyulladást többnyire az immunrendszer aktivitása váltja ki, amikor sejtek és fehérjék szaporodnak fel, vándorolnak a gyulladás helyére és ott megindul a háború a kiküszöbölni, megsemmisíteni kívánt alkotó és az immunrendszer, mint hadsereg között. A gyulladás egyben egy kívánatos gyógyító mechanizmus is lehet a szövetkárosodás kivédésére, helyrehozatalára. A károsodás szöveti törmelékét a gyulladásban résztvevő katonaság elszállítja, megemészti. A jótékony gyulladásnak tehát van eleje és vége, valóban gyógyít. Létrejön, hogy leküzdje a bajt és befejeződik, amikor ez sikerült néhány napon vagy maximum néhány héten belül. Nem jó az, ha a gyulladás létrejön, de tartósan fennmarad, vagy újra és újra azonos ok miatt, vagy azonos helyen kialakul. Az efféle gyulladás a szervezetet kimeríti, túl sok kárt okoz a haszonnal szemben és feltétlenül az ilyen gyulladás elkerülésére kell törekedni.

A mindennapi életünk szempontjából ésszerű úgy megkülönböztetni a gyulladásokat, hogy mennyire feltűnőek, vagy észrevehetőek. Amelyeket észrevesszük bőrünkön vagy nyálkahártyáinkon, ott többnyire melegséget, vörösséget, duzzanatot, fájdalmat látunk, vagy érzünk. Vannak olyan gyulladások is, amelyek kvázi a felszín alatt, észrevétlenül léteznek, vagy hatalmasodnak, ezek még több kárt okozhatnak. Hozzáértéssel apró jelekből észlelhetjük, de később már csak a hosszú gyulladás következményét láthatjuk, többnyire csak utólag sejthető, hogy tartósan fennálltak. Az ilyen folyamatok tehát egyszerű, rövid formájukban a gyógyulást szolgálnák, mégis később maguk válhatnak a problémává, a károsítássá.

Az észrevétlenül vagy ismerten sokáig fennálló, vagy ismétlődő gyulladások a súlyos krónikus betegségek kiindulópontjai.

Gyulladás fontos szerepe a patológia kialakulásában

A legfontosabb betegségcsoportok kialakulásának megértésére, az eredményes gyógyítás folytatására, különböző patológiai (megbetegedési) modellek, paradigmák léteznek, a gyulladás ezekben szinte mindig központi jelentőségű. A nyugati orvoslás szemszögéből tudjuk, hogy a gyulladás az immunsejtek közötti kommunikációs fehérjéket, hegszövetet, sarjszövetet termel és ezek további változások, krónikus betegségek kiindulópontjai. A nyugati orvoslás ilyenkor a kórokozó megjelenésében, genetikai okokban vagy ismeretlen mechanizmusokban látja a bajok okát és a létrejött szöveti struktúrát, károsodást kezeli. Többnyire elveszti a fonalat a betegség patológiáját illetően, így marad a tüneti terápia: sebészet, gyulladáscsökkentő gyógyszerek úgy mint kortizol, nem-steroid gyulladásgátlók stb, palliatív beavatkozások. A természetes gyógymódokban jártas orvos jóval többet ért a folyamatból és a szükséges tüneti csillapításon túl sokkal okszerűbben lép fel gyógyítás mentén. Heinrich Reckeweg (mint a német természetgyógyászat egyik meghatározó alakja 1877-1944) patológiai modellje valamint az ájurvédikus patológiai modell alakította meg a modern integrált orvoslás korszerű szemléletét.  Ahogyan már Hippokrates is megmondta, minden betegség legfőbb kiinduló pontja az emésztőrendszer. Miért? Mert

• ott találkozunk a legnagyobb felületen a külvilággal (egy közel 500m2 felületű a külső felületről betüremkedett nyálkahártya, melybe a külvilág termékei (élelmiszerei) kerülnek be és itt szembesül a testünk első körben a táplálkozásunk hiányosságaival, hibáival, élelmiszereink minőségi hibáival.
• az emésztőrendszerünk képezi le leggyorsabban a fizikai valóság szintjére (szomatizálja) a gondolkodásunkat, magatartásunkat, pszichénket, világhoz való hozzáállásunkat az étkezési módunk etikájával, önkontrollunk mértékével, más élőlények iránti megértésünkkel kapcsolatban.
• olyan óriási gén állomány létezik a bélben, amely nem mérhető a sejtjeink összessége génjei számához (míg a testünkben van 23.000 gén, addig a bélben levő baktériumokban közel 5 millió gén van, melyek ugyanúgy szabályzó fehérjéket termelnek, az ételek összetételétől függően óriási érzékenységgel változtatják megoszlásukat, aktivitásukat, amivel jó közérzetet, vagy a legvadabb megbetegedési sorozatot indítják el.

Az emésztőrendszer tehát kulcsszerepet játszik és az alábbi hat fázist különböztethetjük meg a betegségek kialakulásában.

1. Az emésztőrendszeri nyálkahártya salakosodása (táplálkozási hibák, pszichés konstitúció,  stresszkezelés hiányosságai miatt)

Az első lépcsőfok az emésztőrendszer nyálkahártyájának károsodása, elsalakosodása. Felgyűlik a felesleges vagy nem kellően megemésztett béltartalom (élelmiszermaradványok, emésztőnedvek, baktériumok anyagcseretermékei, baktériumok maguk), a nyálkahártya öntisztulása csökken, romlik a felszívódás minősége. Kialakul az étkezési hibák, vagy a rossz stresszkezelés, szorongás miatt.  Ez a fázis lehet tünetmentes, ugyanakkor preklinikai vizsgálómódszerekkel (Enderlein féle sötét látóteres vizsgálattal, szárazcsepp vizsgálattal) már fellelhetők a tünetek, amikor az időben végzett salaktalanító és más kezeléseknek a folyamat továbbhaladásának megakadályozásában nagy jelentősége van.

2. Mikrobióta (bélflóra) zavara (mérhető, tüneteket okoz! )

A második lépcsőfok, mikor a bélnyálkahártyájának salakosodása zavarokat okoz a mikrobiótában (bél baktériumflórája) és ez széklet mikrobiológiai analízésével felderíthető.

3.Széklet rendellenességek  (állag, gyakoriság, összetétel, pH)

A széklet állaga (formált, kemény, vagy túlzottan lágy), gyakorisága (napi egyszer, vagy többször, vagy ritkábban), a pH 6,5 alatt vagy feletti rendkívül nagy jelentőségű a betegség prognózisában. Kívánatos a 6,5 pH alatti, formált széklet. A lúgos széklet kedvez a gyulladások és vastagbéldaganatok kialakulásának. Mérni kell tehát a széklet pH-t, vizsgálni széklet formáját, gyakoriságát.

4.Bélgyulladások, irritáció, intolerancia, áteresztő bél (labor vizsgálatok)

A flórazavar, székletzavar, intolerancia magával hozza a bélben a gyulladások keletkezését, melyet a klinikai tüneteken túl endoszkópiával, széklet és a vér gyulladásos markereinek és egyéb tényezők (calprotectin, alfa-antitripszin, IgA, zonulin, helicobacter pylori) vizsgálatával is bizonyíthatunk.

5.Testarányok változása, alkatváltozások (Mayr diagnosztika, chiropraktikai vizsgálat, orthopédiai vizsgálat, reflexológiai vizsgálatok) és egyéb jelek.

A tartósan fennálló bélzavarokat a has, mellkas és az alkat alaki változásai, bőr-haj elváltozásai, a gerinc rendellenességei, tartási rendellenességek, mozgásszervi panaszok, reflexológiai jelek is jelzik. Szerencsés esetben itt még nincsenek egyéb tünetek, de ez a fázis már közvetlenül a súlyosabb megbetegedések előtti állomás. Ugyanitt használható információkat ad az infrakamerás vizsgálat, vagyis a hőtérkép is.

6. Távolabb megjelenő gyulladások, szövetszaporulatok, funkciózavarok (mai nyugati orvoslás vizsgálódási területe)

A gyulladásos folyamat távolabbi helyeken is megjelenik (izületek, bőr, pajzsmirigy, szem retinája, hasnyálmirigy), vagy felléphetnek autoimmun folyamatok, krónikus gyulladások, autoimmun kórképek, daganatok, krónikus anyagcsere betegségek, érelmeszesedés és következményes betegségei.

Autoimmunitás kialakulása

A gyakori, vagy elhúzódó gyulladások kedveznek az autoimmunitás kialakulásának. Autoimmunitásról akkor beszélünk, ha kóros (tehát sejt és szövetkárosító) T és B sejtek immunreakció lép fel a saját antigének (tehát sejtek/szövetek/szervek) ellen. Az autoimmunitás oka a saját antigénekkel szembeni tolerancia zavara. Amikor ez a folyamat elindult, akkor már kicsi az esélye, hogy magától megáll, vagy csökken, de sajnos az oki gyógyítás lehetősége is az idő előrehaladtával jelentősen csökken. Az autoimmunitás a lakosság 3%-át, de egyesek szerint akár 11%-át is érinti.

A leggyakoribb autoimmun kórképek a pajzsmirigy gyulladásai, a rheumás izületi betegségek, a festékhiányos vitiligo, az egyes típusú cukorbetegség, az anaemiák, a sklerosis multiplex, a vese glomerulonephritise valamint az SLE (szisztémás lupus erithematosus) és a Sjögren szindróma.

Immunológiai tolerancia

Az immunológiai toleranciának nevezzük azt a bonyolult folyamatot, melynek során az immunrendszer a szervezet saját sejtjeit tolerálja, nem indítja be az immunműködést. Tulajdonképpen ez az immunrendszer legfőbb feladata, vagyis megkülönböztetni az idegen anyagokat, sejteket a szervezet saját struktúráitól. Így azt is mondhatnánk, hogy az autoimmun betegségek elindulásakor az immunrendszer legfőbb funkciója hibásodik meg.

Az autoimmunitás, vagyis az immunológiai tolerancia beindulhat infektológiai károsodás révén, előfordul bizonyos fertőzések után, hogy a szervezet kizökken a normális immunműködés ritmusából és a fertőzés hatására elveszti a normális immunológiai toleranciát.

Mimikri

Az autoimmunitás kialakulásában fontos jelenség a bakteriális vagy virális mimikri. Ennek az a lényege, hogy az epitop (a hely, amit a receptor felismer az antigénben) megegyezik, vagy nagy hasonlóságot mutat a szervezet saját fehérjéjével. Ilyenkor beindul a betolakodó elleni immunreakció, de mivel hasonló szerkezetű helyek vannak a szervezet valamely saját fehérjéjén is, ezért az ellen is elindítja a reakciókat az immunműködés (pajzsmirigy, hasnyálmirigy, vagy bőr) és máris kész az autoimmunreakció. Ha pedig elindult és eltűnik a valódi betolakodó, a saját fehérjerész elleni reakció akkor is megmarad és ez már az autoimmun betegség egy előrehaladottabb állapota.

Kémiai szerek

Kémiai szerek (gyógyszerek, peszticidek, adalékanyagok) a betegség kitörésében nagy szerepet játszhatnak. Felgyorsítják a kedvezőtlen folyamatot, érzékenyítik az egyes sejteket.

Az autoimmun gyulladások helye

Lokális

• Mirigyek: Hasnyálmirigy: 1-es típusú diabetes mellitus, mellékvese Addison kór, pajzsmirigy: Hashimoto-thyreoiditis – Basedow kór, Sjögren szindroma
• Idegrendszer: akut disszeminált encephalomyelitis (ADEM) – SM – Guillain-Barré szindróma (GBS) – Alzheimer kór – Parkinson kór, Neuritis opticus, Opsoclonus myoclonus szindroma (OPS)
• Vér, erek: Anaemia perniciosa, aplasztikus anaemia, Aplasztikus anaemia – idiopátiás trombocitopéniás purpúra, antifoszfolipid szindróma (APS), Takayasu arteritis, Wegener granulomatosis
• Máj: autoimmunhepatitis, primer biliaris cirrhosis (PBC)
• Emésztőrendszer: IBD, IBS, Coeliákia – M. Crohn – Colitis ulcerosa
• Tüdő, vese: Goodpasture szindróma
• Izom: Myasthenia gravis
• Bőr – atópiás ekcéma, pemphigus vulgaris, vitiligo, psoriasis, scleroderma, sarcoidosis
• Izület: Reiter szindroma, RA, Spondylitis ankylopoetica

Szisztémás

• Sjögren szindróma, Reiter szindróma, SLE, Wegener granulomatosis, Lichen, sarcoidosis

A bél és az autoimmun folyamatok

A folyamat megindulásához feltétlenül fontos lépés a bélfal egy soros nyálkahártya sejtjei áteresztőképességének növekedése. Ez az ún. leaky gut szindróma, vagy áteresztő bél szindróma, amikor is, a felszívódásra normálisan megnyíló sejtek nem záródnak megfelelően, tartósan nyitva maradnak, vagy túl sokáig nyitva maradnak és olyan részecskék kerülhetnek be a keringésbe és az alaprendszerbe (Pischinger féle alaprendszer), mint például emésztetlen szénhidrátláncok, fehérjék, vagy akár baktériumok, vírusok, gombák és

más paraziták. Ezek a vérben életképesek maradhatnak és beindíthatják az immunrendszer működését hamis célpontok irányába. Az ilyen bakteriális sejtfelszínek epitópjai (a sejtfelszín azon része, melyet az immunrendszer ellenségesként felismer) gyakran hasonlítanak a szervezet saját szöveteinek epitópjaihoz és ez az autoimmunfolyamatok kiindulópontja. Az autoimmunbetegségek kialakulásához vezető ezen lépést nem ismeri fel, vagy nem ismeri el a mai orvostudomány, így a megoldás megtalálásában is sötétben tapogatózik.

Tudni kell, hogy a diétás és táplálkozási változtatások a bél baktériumflórájának összetételét és funkcióját változtatják, amely szabályozza a gazdaszervezet veleszületett és szerzett immunrendszerét. Az, hogy élettanilag az elfogyasztott élelmiszerekből miket hasznosít a szervezet az nagyban függ a bélflórától, vagy ahogyan az utóbbi időben az orvoslás nevezi a mikrobiótától. Vica versa a táplálék meghatározza a bélflóra összetételét, hiszen ez adja az ott levő több mint ezer féle baktérium szaporodásának életfeltételeit és minden diétaváltozás két napon belül változtatja azt is, hogy mely baktériumok képesek életben maradni és nagyobb mértékben szaporodni.

A tartós és ismétlődő gyulladások következtében kialakuló folyamatok

A tartós és ismétlődő gyulladások következtében heg- és sarjszövetek alakulnak ki (ami sokszor az életminősége jelentősen rontja, ízületi deformitások, testalkat változások) romlik az eredeti szövet funkciója (csökken a teljesítménye, az általa termelt anyagok mennyisége pl. enzimek, vagy a szövet rugalmassága stb.), a rosszabb funkció nyomán még inkább salakanyagok termelődnek. A gyulladás elharapózásával a szervezet más pontjain is fellépnek gyulladások, többnyire olyan helyeken, ahol a károsító salak, vagy méreganyagokra, immunfolyamatokra a legérzékenyebb szövetek találhatók. Növekszik az autóimmun folyamatok és a daganatok kockázata. Ez manapság nagyon gyakori patológiai sémává vált, mivel az emésztőrendszeri zavarok mennyisége a mai élelmiszeripar és étkezési kultúra térnyerésével növekedett.

Kezelés és annak dilemmái

Ésszerű lenne a beteget úgy kezelni, hogy amíg visszafordítható a kiváltó ok megszüntetésével, addig legalábbis ezt a kezelést is kaphassa a páciens. Kérdés, hogy meddig reverzibilis a folyamat és hogy még feléleszthető-e a regenerációs képessége? Mert ha nem kapja a konzervatív kezelést, a gyulladást és hegszövetképződést elnyomó erős gyógyszert, akkor olyan károsodások jöhetnek létre a lángoló gyulladása miatt, ami az életminőségét rontja, vagy akár súlyos állapotba sodorja. Viszont erős gyógyszerek mellett a természetes módszerekkel dolgozó orvos gyakorlatilag vakon követi a betegét, hiszen nem képes megítélni az erős gyógyszerek árnyékában, hogy hol is tart a betege az általa bevezetett módszerek segítségével.

Mint ismeretes az autoimmun betegségeknek a mai orvoslás nem ismer életmódbéli és természetes gyógymódját, így leginkább erős, a saját immunműködést elnyomni képes gyógyszerekkel kezeli azt. Az orvostudomány nem ismer visszafordítható autoimmunfolyamatot sem, pedig a gyulladások nem rögtön autoimmun betegségként kezdődnek, hanem egy pontig szokvány gyulladásról van szó, és egy pontig még akár a kezdeti autoimmunitás is leállítható lenne a kiváltó ok eltávolításával és a szervezet támogatásával. Hogy hol van ez a pont, azt nem lehet általánosan megállapítani. Leginkább úgy dönthetjük el, hogy túl van-e már a beteg ezen a ponton, ha egyénre szabott diétával, salaktalanító kúrákkal, életmódprogrammal, flóra javító kezelésekkel, természetes áthangoló kezelésekkel, ortomolekuláris szerekkel megpróbáljuk felismerni, hogy az autoimmunitás csökkenthető-e jelentősen, tehát ex juvantibus kezeljük és látjuk, hogy hol járunk. Másik tájékozódási pont, ha olyan vizsgálatokat végzünk (preklinikai vizsgálatoknak nevezem), melyek árulkodnak arról, hogy az illető szervezete mely stádiumban van. Az bizonyos, hogy amennyiben látványosan javul a beteg a természetes módszerek nyomán, attól még közel sem tekinthető rögtön gyógyultnak. Az autoimmun betegségek gyógyulási szakasza – már amennyiben gyógyulni képes – hosszú, hónapok, akár sok év lehet. Ez idő alatt sokszor a két féle kezelési stratégia kombinációjára van szükség: konzervatív gyógyszeres kezelés és a természetes módszerek. Ésszerűen a konzervatív kezelés folytonos csökkentésére, a természetes módszerek permanens folytatására, időnként módosítására van szükség. Sajnos mivel számtalan ponton túlszabályozott a konzervatív kezelés (csak bizonyos orvosszakma láthatja el az adott beteget, csak szigorú szabályok szerint kaphatja térítéssel a gyógyszerét, csak bizonyos protokollt követhetnek évekig, akár egy évtizedig) ezért sokszor reménytelennek tűnik annak kombinációja a természetes módszerekkel, hiszen azok pedig akkor és ott tudnának hatni leginkább, ahol a szupresszív (elnyomó) gyógyszeres terápia a legkevesebb. Sajnos sokszor az adott szakorvos sem mindig kellően rugalmas a természetes módszereket használó orvossal való együttműködésre, bár egyre több azért a pozitív kooperáció is e téren.

Mégis számtalan jó példa bizonyítja, hogy kombináció létezik és a lehetőség adott: a konzervatív gyógyszeres kezelést olyan mértékben és annyi ideig kell adni, amennyire az adott pillanatban, az adott gyógyulási fázisban szüksége van a betegnek, de ezt nem lehet felelőtlenül, rendszertelenül adagolni, mert az könnyen a beteg súlyos állapotát idézheti elő. Tapasztalatom szerint ugyanakkor többnyire nem a gyógyszerek felelőtlen nem szedésével van a gond, hanem azzal, hogy az illető fellelkesülve az elért eredményeken, vagy beleunva az addig élvezeteinek csökkentésébe, az életmód  illetve a természetes gyógymódok felelőtlen elhagyásába fog. Ilyenkor súlyos állapot alakulhat ki.

Tehát folytonos dilemma az is, hogy mennyire tekinthető a beteg intelligens partnernek, mennyire rabja az érzékeinek, mennyire képes egy az addigi étkezésétől jelentősen különböző diétára, rendszeres gyógyszerszedésre, gyakorlatok végzésére, mennyire képes kooperálni és elfogadni a helyzetét, bízni abban az orvosban, akinek ebben az integrált kezelésben tapasztalata van.

Következtetés

Minden nehézség ellenére tapasztalatom, hogy az autoimmun betegségek jelentős része, bizonyos korlátok figyelembe vételével gyógyítható, helyesebben a csupán gyógyszeresen végzett kezelésnek van alternatívája: a kombinált kezelés, ami bizonyos esetekben elvezethet a gyógyszermentességhez is akár. Természetesen a deformációk, hegek már nem szűnnek meg, de minden javítható bizonyos mértékig. A folyamat azonban nagyon sok tényezőtől függ az orvos felkészültségétől, együttműködési hálójától, a beteg kooperációs képességén át, a gyulladások miatt elszenvedett korábbi károsodásokig. Az egyéni adottságok, a betegség megjelenése óta eltelt idő, a beteg pozitív vagy negatív meggyőződése, beállítódása is nagy szerepet játszik, mint ahogyan a pszichoszomatika sem hanyagolható el. De ha jól meggondoljuk valamennyi betegség esetén számba vehetők ezek a tényezők, legfeljebb nincs ekkora jelentősége a rossz döntéseknek, az elmulasztott intézkedéseknek és a nem kellő mértékű lelkesedésnek. Az autoimmunbetegségek a természetes gyógymódokkal való kezelést tekintve nem tartoznak a legkönnyebben gyógyítható területek közé. Ugyanakkor reménytelennek hinni a helyzetet sem helyes. Jó esélye van a sikernek, különösen a folyamat elején, különösen a kis kiterjedés esetén, különösen a kevéssé agyongyógyszerezett és szabályzott immunműködések esetén.

The post Autoimmun betegségek gyógyíthatók? appeared first on dr. Tamasi József.

Az egyes tulajdonságokat, betegségeket nem egy maroknyi gén kontrollálja, hanem valójában szinte mindegyik gén mindent befolyásol a szervezetünkben. A „poligénes betegségek” helyett inkább az „omnigénes betegség”, illetve tulajdonság kifejezés használatát javasolja a jövőben a Cell cikke.

The post Poligénes helyett omnigénes betegségek appeared first on dr. Tamasi József.

Mikor is kellenek a vitaminok?

A test vitaminszintjének korrekt mérése nem egyszerű, hiszen amit mérni tudunk, az a vérben levő ásványok és vitaminok szintje, ugyanakkor ami valójában számít, az az, ami a sejtekbe vándorol és ott megtalálható. Ez nem azonos a vérben levő értékekkel, ezekre sokszor csak indirekt módon tudunk következtetni és ez a bizonytalanság már megadja a vitaminpótlás téma felütését, hiszen bár nagyon sokan és sokat használnak vitaminokat, biztos nyomon követés és „tól-ig” indikáció nem létezik. Sokat tehet az orvos rutinja és tapasztalata. Sajnos a vérbeni szintek mérése sem rutinszerű, az sem az, amit például az alapvető betegbiztosítás bármely országban (így hazánkban is) finanszíroz.

Azt is tudjuk, hogy a mezőgazdasági termelés silányodása révén az élelmiszereink egyre kevesebb hasznos anyagot, ásványt, nyomelemet és vitamint tartalmaznak. Készültek olyan hazai felmérések is pl. a Gödöllői Egyetemen, melyek azt bizonyítják, hogy az utóbbi 20 évben, az élelmiszerek hasznos beltartalma 60-20%-ára esett vissza (!!!!). Azt is tudjuk, hogy az emésztőrendszer nyálkahártyájának egészsége, az azon elhelyezkedő bélflóra mikroorganizmusai nagyban befolyásolják a vitaminok és ásványok felszívódását. Sajnos ez a mai konzervatív medicinában még nem kap kellő figyelmet, bár számtalan közlemény hangsúlyozza, hogy rendkívül nagy szerepe van a patológia – tehát a megbetegedési folyamat – megindulásában. A vitaminok szakszerű és eredményes pótlása tehát a mai életünk, egészségben maradásunk egyik fontos sarokköve. Sajnos a vitaminok terápiás felhasználásának kutatása gyerekcipőben jár, talán sok gyógyszergyárnak nem is szolgálja feltétlenül érdekét bizonygatni, hogy betegségek megelőzhetők kellő vitaminellátottság biztosításával.

A szájon keresztül szedett vitaminok és ásványok felszívódása nagyon csekély hatékonyságú. Egyes vizsgálati eredmények szerint kevesebb, mint 10%.

A hatóanyagok alkalmazási módja és azok hasznosulása

Módszer                                                                                       Ráta

tabletta                                                                                         10%

kapszula                                                                                       20%

transzdermális bőrtapasz                                                             45%

szublingualis cseppek                                                                  50%

izomba injekció                                                                             90%

intraorális (szájba) spray                                                              95%

vénás alkalmazás (pl. infúzió)                                                    100%

Az infúziós alkalmazás a leghatékonyabb alkalmazási mód, ami azt jelenti, hogy a beadott vitaminmennyiség teljes mennyisége hasznosul, ezen túl pedig csak infúziós formában hozható létre az ún megadózisú vitamin adás, vagyis az épp élettanilag szükséges mennyiség többszörösének beadása, amely a folyton ürülő vitaminmennyiség beállított szintjét a betegség megnövekedett igényéhez képest a szükséges mértékben megemelheti.  A felszívódás hatékonyságában nem sokkal marad el az izomba történő injekció sem. Ez fontos, hiszen vannak vitaminok, melyek nem adhatók be infúzióban, mint pl. a D vitamin, ugyanakkor nagyon gyakori a hiánya. A szájon keresztüli alkalmazás esetén a leghatékonyabb a spray formájú vitamin bevitel. Ennek korlátja a mennyiség, valamint az, hogy mely anyagok esetén fejlesztettek sprays kiszerelést.

C-vitamin

A vitaminok közül a C-vitamin infúziós beadása a legismertebb. Miért is érdemes infúzióban megkapni a C vitamint? A C-vitamin az egyik legismertebb antioxidáns, vízben oldódó vitamin, naponta szükséges felvenni és naponta kiürül a szervezetből. A lebomlása, kiürülése a vesén keresztül történik, kicsit úgy, mintha egy túlfolyó csap lenne beállítva a tartályon (testünk anyagcseréjén). Ha elér a C-vitamin egy bizonyos szintet, akkor minden további lassan felszívódott C vitamint (tehát a bélből normálisan felszívódót) kiüríti a szervezet. Sajnos az

• akut és krónikus gyulladások
• fertőzések
• műtétek után
• kimerítő stressz
• izületi betegségek
• dohányzás
• súlyos betegségek pl. daganat

következtében nem hogy a standard szintet nem éri el a szervezet C-vitamin szintje, hanem jóval az alá kerül az extrém felhasználás miatt. Ilyenkor az egyetlen lehetőség, hogy kikerülve a többnyire gyenge emésztőrendszeri felszívódást infúzióban hirtelen nagyobb mennyiséget adunk be. Igy jóval a standard szint fölé kerülhet a vér és a sejtekben mérhető C-vitamin, más vitaminok és ásványok koncentrációja.

A vitaminpótlás terápiás alkalmazása

A C vitamint a sebgyógyulás, az immunműködés, a helyi keringés, a csont-, energia-, idegszöveti anyagcsere javítása, szabadgyökfogó, antioxidáns,

A C-vitamin daganatos betegségek esetén úgy hat, hogy a szervezetben vassal és más fémekkel reakcióba lép, miközben hidrogén peroxid képződik és ez a sejtekben megfelelően nagy mennyisége esetén károsítja a daganatsejtek DNS-ét és mitokondriális energia rendszerét, ezzel elpusztítva a daganatsejteket. Természetesen a szervezet biológiája szintjén működik az is, hogy a megnövekedett C-vitaminszint javítja az immunvédekezést.

Az amerikai Nemzeti Rákkutató Intézet (National Cancer Institute) oldalán egy összefoglaló értékelés olvasható a nagy dózisú C-vitamin terápiás alkalmazásáról, melyet rendszeresen frissítenek az új vizsgálatok eredményeivel. Mint megtudhatjuk 1970 óta vizsgálják a C-vitamin terápiás lehetőségeit és azóta számtalan laboratóriumi és humán (emberkísérletes) eredményt publikáltak. A nagy dózisú C-vitamin szövettenyészeteken és állatkísérletekben egyértelműen daganatellenes hatást mutat, csökkenti a sejtszaporodást prosztata, máj, hasi, hasnyálmirigy, vastagbél, idegi (neuroblasztóma) és egyéb daganatok esetén. Azt is kimutatták, hogy a nagy dózisú C-vitamin növeli a daganatsejtek érzékenységét kemoterápiás szerek és sugárterápia alkalmazására, így azok nagyobb hatásfokkal képesek kezelni a betegséget. Ugyanakkor azt is kimutatták, hogy a két kezelési mód (nagy dózisú C-vitamin és a kemoterápia) egymás hatását gyengítheti is, amennyiben egyszerre alkalmazzák azokat. Ezért tanácsos a nagy dózisú C vitamint több nap különbséggel alkalmazni, hiszen a nagy mennyiségben beadott C-vitamin 4-6 óra alatt a kiürülés révén jelentősen csökken a szervezetben.

Emberkísérletekről szóló közlemények száma lényegesen kevesebb, mint a laboratóriumi kísérletek száma. A vizsgálatokban alkalmanként 10-100 g C vitamint alkalmaztak infúziós formában és kimutatták, hogy az infúziós kezelés lényegesen jobb hatású, mint a szájon keresztül szedett C-vitamin. Megjegyzem nem is lehet ekkora dózist szájon keresztül büntetlenül beszedni, hiszen hasmenést okoz és a felszívódása időnként kevesebb, mint 10%. Azt is leírják, hogy 1,5 g/testsúlykilogram dózisnál sem okoz semmilyen károsodást a C-vitamin, vagyis teljesen ártalmatlan szer, néhány ellenjavallatát azonban orvosnak ismernie kell (glukóz-6-foszfát dehidrogenáz hiány, vesebetegségek, vagy vesekő bizonyos formái). A legtöbb vizsgálat során heti 2-3x 10-30 g C vitamint alkalmaztak és sok vizsgálat esetén kombinálták a kezelést ún. ortomolekuláris szerekkel (további természetes anyagok) vagy kemoterápiás szerekkel. Több vizsgálatban is kimutatták, hogy a C-vitamin növeli a daganatsejtek kemoterápiás szerek iránti érzékenységét és csökkenti a kemoterápia kezelések mellékhatásait.

Korai vizsgálatokban (70-es években) százas páciensszámon igazolták, hogy vénás a C-vitamin kezelésbe részesültek túlélése több mint 300 nappal volt több, más értékelés szerint négyszer nagyobb volt, mint mint azoké, akik ilyen kezelést nem kaptak, de ezeket a kezelési eredményeket későbbi vizsgálatokban nem tudták megismételni. Igaz az eredeti vizsgálatokat vénás alkalmazással, a cáfolatot pedig szájon keresztüli alkalmazással végezték. Azt is tudjuk, hogy a végző Linus Pauling a C vitaminnal kapcsolatos felfedezéseiért kétszer Nobel díjat kapott, míg az azt cáfolni igyekvő kutatókat közel sem jegyzik ilyen magas szinten.

Több vizsgálati eredmény, (másik eredmény is) igazolja viszont, hogy a nagy dózisú C-vitamin infúzióval kezeltek életminősége lényegesen jobb volt és a kemoterápia mellékhatásai jelentősen csökkentek.

Vitaminpótlás manapság

Tudjuk azt is, hogy egyre nagyobb a népszerűsége a vitamininfúzóknak, vitamininjekcióknak a világban. A vitamininfúziók „egészségeseken” való alkalmazása Amerikából indult, elsősorban a C-vitamin vénás alkalmazásával, majd német nyelvterületen terjedt el elsősorban Európában. Celebek, mint Rihanna, Rita Ora, Simon Cowel, Madonna, de német politikusok rendszeresen járnak vitamininfúziókra. De Magyarországon is számtalan ismert sportoló (focista, vízilabdázó, kajakos, röplabdázó stb.) megfordul a rendelőnkben a fittsége javítása érdekében infúziós vitaminkúra miatt. Nem feltétlenül azért, hogy sportteljesítményük javuljon, hanem hogy pl. a közeledő légúti betegséget, influenzát elkerüljék, mert ez jelentősen korlátozná a sportteljesítményüket is. Erre a kétkedők azt mondják, hogy felesleges, mégis nem vitatható, hogy a vitamin semmiképp nem felesleges a testben, a fertőzések elkerülésében, a vitamininfúzió hatékony módja a bejuttatásnak és semmilyen kára nem ismert, hiszen természetes anyagokról van szó, túladagolás nem fordulhat elő. Tudomásul kell venni tehát, hogy a tudományos evidenciáknak megvannak a határai. Nem lehet minden apró tettünk evidenciáit igazoltan látni, nem lehet meghatározni, hogy mindenki az evidenciák szerinti ételeket fogyassza, életmódot élje, aszerint gondolkodjon és beszéljen. Ráadásul seregnyi ok miatt ezek a dolgok nem is vizsgálhatók. Tudomásul kell venni, hogy a vitaminpótlás, ezen belül a vitamininfúziók egyenlőre a páciens és az orvos szabad döntéséhez, szabad életéhez tartozik, mint ahogyan az elhízás, vagy a rendszeres böjtkúra, a predán vagy a vegán étrend, vagy a dohányzás folytatása, vagy abbahagyása is, amelyek nem kevésbé erőteljes beavatkozások a szervezet életébe, mégsem kényszerítik az orvost, hogy erőszakoskodjon a tudomány az élettől nagyon elmaradott ismereteinek fényében.

Én magam mindenkit csak biztatni tudok a vitaminok és ásványok kúraszerű és korszerű alkalmazására, mert ezek kétségtelenül csökkenthetik az antibiotikum, a kortizon, vagy fájdalomcsillapító felhasználást, vagyis a gyulladással és fájdalommal járó betegségek kialakulását, növelik a megbetegedett szervezet esélyeit a gyógyulásra. Nem lehet skizofrén módon azt tanítani és állítani a lakosságnak és az orvosoknak is egyetemeinken, hogy a vitaminok nélkül nincs egészség, a vitaminhiány betegséget okoz, a vitaminok semmivel nem pótolhatók, majd ha ezt valaki pótolja, akkor azt állítani, hogy nincs rá evidencia, hogy egyáltalán szükséges és hatásos. A tudomány ebben a kérdésben messze elmarad az életünktől. Ez az a kategória, amiben fanatikus tudományhívők azt állítják, hogy meg kell várni, amíg a tudomány megmondja mit kell egyek, hogy elkerüljem a bajt, én pedig azt mondom, hogy ennyi időm nincs már ebben az életben és a tudomány dolga nem az, hogy az életem minden apró területét szabályozza. Néha a tudománynak is meg kell tanítani a határait és a korlátait, nem csak a tudományos eredményeket figyelmen kívül hagyóknak.

The post Vitaminpótlás orvosi dilemmái appeared first on dr. Tamasi József.

The post Cukorbetegség elleni gyógyszerek és a csonttörés appeared first on dr. Tamasi József.